“…az ember emlékekben milliárdos,
emlékek elmondásában szegény…”  (W.S.)

Idegenbe visz az út (emlékek, élmények – Toronto, 2006.)

Okt 17.-18.

Az első képeken még a boldog indulás pillanatai, Ferihegy, a tranzit, a várakozás percei, aztán hirtelen váltással az első reggel, és a nehéz ébredések, hát bizony egyikünk se hagyta el könnyen az ágyat, tekintve hogy az óráinkat nem állítottuk át, nem kis fejtörést okozott, hogy most akkor 13 óra van, vagy csak reggel 7?
Aztán kibújtunk a habokból, és irány Zsolték lakása. Ez a ház Toronto egyik külvárosi részén volt, a Coxwell Avenue 695 sz. alatt, itt az ilyen „magas” sorszámok egyáltalán nem szokatlanok… Zsolték gondnokok, vagyis superintendent-ek feleségével Tenzivel (Papp Hortenzia) és három gyermekük van, legkisebb még baba, most született augusztusban, Ábel névre hallgat és nagyon aranyosan néz a világba. Néhány apró ajándékot adtunk át indulásként, és Zsolt mindjárt javasolta, hogy először nézzünk szét a tetőről, aztán irány a város…
Már a háztetőről jól belátható volt Toronto, a CN torony mint navigációs pont, a belváros, és a sok-sok egyenes utca, mintha vonalzóval húzták volna meg ezeket… Első utunk egy bevásárlóközpontba, talán inkább hipermarketbe vezetett, hogy ennivalókat vegyünk magunknak. Itt aztán mindenki szétvált, talán csak Anitával ketten vettünk közösen élelmiszereket, mivelhogy így jóval olcsóbb volt. Ezt követően egy Beer- és egy Liquor-store-ba is betértünk, tudni kell, hogy Kanadában az abc-k nem tartanak semmiféle szeszesitalt, még sört sem, tehát erre külön szakosodott üzletek vannak. Vagy százféle sörmárka címkéje volt felragasztva, aztán kanadaiak mellett szavaztunk. A Liquor-store-ban még csak tájékozódunk, Tamás az egyetlen, aki (már járt kint a nyáron) biztonsággal nyúl a kanadai whisky után…
Vissza haza, otthon még rakosgatunk, eszünk is, és késő délután nekiindulunk az Ontario-tónak, mert a háztól a Coxwellen végig mintegy 30 percnyi séta után a tópartra érhetünk – mondták Tamásék. Utána meg még be kell mennünk a Magyar Házba este a programot megbeszélni. A séta kicsit elnyúlik, vagy 40 perc, mire a tóhoz érünk, már nagyon vártuk ezt a találkozást. Útközben látjuk a tipikus torontoi „gyarmati” stílusú egymáshoz ragasztott kis házakat és kiskerteket, egy nagyon szép gondozott parkon is áthaladunk, amíg leérünk a partra. Érdekes, a part teljesen „rendezetlen”, azaz nincsen járda, vagy sétány, egyszerűen kisétálunk egy homokos részre, amely kissé sáros és kavicsos itt-ott, és máris az Ontario-tó partján vagyunk… A parton madarak: sirályok tömegei tollászkodnak, néha-néha felröppennek, egyáltalán nem félnek az ember közelségétől. Sétálunk a vízpart felé, közben már csattannak a fotók, itt minden érdekes: két kutya is átszalad előttünk, egy tócsán rohannak keresztül, vidáman kergetőzve.
A sirályok kecsesen repülnek szép ívet húzva, szinte mintha a Szép szó lemezborítóját látnánk… Misi megörökíti ezt a felröppenést egy képsorozaton, Anita meg kavicsokat gyűjt, otthon majd a barátainak szeretné ezeket ajándékozni, ráírja, hogy az Ontario-tó partjáról… Rajtunk kívül kevesen vannak, kissé borús az idő, a szél is fúj, a távolban a móló mellett egy pár: fekete fiatalember és egy szőkített hölgy, most esküdhettek, és a fotózás kedvéért jöttek le a partra, a mólónál pózolnak éppen.
Csabának és Tamásnak eszébe jut egy régi szóvicc, hatalmasat nevetünk rajta, a képen majd hanyattesünk a jókedvtől. A kavicsok meg csak gyűlnek, egyre gyűlnek… Haragosan hullámzik a tó, tarajokat vet a partra, hűvös van. Egy hirtelen ötlettől vezérelve lefotóztatjuk magunkat, szerencsénk van: egy házaspár épp arra jár, s győzködni sem kell, a férfi készít is rólunk három kedves képet: mi és a végtelennek tűnő Ontario-tó… Lábnyomok a homokban, és Anitáról néhány kép a móló kövei között, aztán indulás vissza, Zsolt már vár otthon, mennünk kell a Magyar Házba.

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás